1., Újabban festményei hamisítványait kezdte másolni.
2., Milyen kor az, amikor már a hamisítványok se valódiak?
3., Egy igazán jó „másolat” olykor többet érhet, mint az eredeti.
Olvasom a bölcseletet, hogy az élet olyan, mint az inga: hol erre, hol arra leng ki. Ez figyelmeztetés és biztatás is egyszerre. Figyelmeztetés, hogy ha most éppen jól is mennek a dolgaid, nem lesz ez mindig így, mert törvényszerűen rosszra fordul majd a sorsod. És biztatás, hogy ha most éppen rosszul mennek a dolgaid, csak türelem, mert törvényszerűen jóra fordul a sorsod. Csakhogy ez nem igaz.
1., Nem várt viszonzást… a bűneiért.
2., Mindig ő volt a legjobb… igaz, a legrosszabbak között.
3., Mindent egymásnak köszönhettek… az életfogytiglant is.
Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan antropomorf izé… de az agonizálás és a pusztulás, az bizony az, ami: halál. Térjünk vissza az említett antropomorf izére! Láttad már a legyek arcát a légypapíron? Persze, hogyan is láthattad volna! Akkor képzeld el…! El tudod képzelni, hogy mosolyognak?