Mikor mondta neked legutoljára valaki, hogy szeret téged? Az előbb? Az klassz! Tegnap? Az sem rossz, sokan irigyelhetnek. Talán a múlt héten? Hm… Hogy várjak, mert most így hirtelen nem is emlékszel? Erre nem mondok semmit, úgyis tudod, te is érzed, sőt te érzed csak igazán…!
És te mikor mondtad legutoljára bárkinek is, hogy szereted őt? Az előbb? Az klassz! Tegnap? Az sem rossz, sokan irigyelhetnek. Talán a múlt héten? Hm… Hogy várjak, mert most így hirtelen nem is emlékszel? Erre nem mondok semmit, úgyis tudod, te is érzed, sőt te érzed csak igazán…!
Lehet, hogy már az érzésre sem emlékszel, hogy milyen, amikor azt mondják neked, hogy: „Szeretlek.” Ahogy talán arra sem emlékszel, az milyen érzés neked, amikor azt mondod ‒ mert van, akinek mondhatod ‒, hogy: „Szeretlek.”
Vagy nagyon is emlékszel, és azért hiányzik… nagyon hiányzik. Hogy melyik? Én tudjam? Én csak azt tudom, hogy a Szeretlek a lélek oxigénje, ami nélkül meghal a lelkünk. Hogy ezt te is tudod? Remélem, te sem tapasztalatból!
Apropó: mikor mondtad magadnak(!) utoljára, hogy Szeretlek? Ha az előbb, akkor ismételd meg; ha régebben, akkor tudod, mi a teendőd, hogy viszont szerethesd önmagad!
