És akkor meghirdette a nagy ÖNelfogadás-programját… és azonnal közhírré is fészbúkolta. Pont úgy, ahogy az előzőt, a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Merthogy nem tudta elfogadni önmagát. Vagy inkább azt, hogy nem fogadták el… mármint úgy, ahogy ő szerette volna: hogy a pasik körülrajongják, a csajok pedig irigykedve, istennőként tekintsenek rá, belevetítve önmagukat, ily módon kiélve vágyaikat, amiket ő… helyettük… És mivel sokkal inkább az ellenkezőjéről volt szó – lenézték, kinevették, lesajnálták… –, meghirdette a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Úgy is mondhatnám, hogy istennővé válásának programját. … Ami azonban az istennek se akart sikerülni!

Tévéműsorhoz készített kedvcsináló videót láttam az egyik hírportál alján. (Kedvet ugyan nem kaptam a műsorhoz, de roppant tanulságos volt – legalább annyira, mint amennyire elszomorító.) Fiatal – inkább húszhoz közeli – nők és férfiak nyilatkoznak arról, hogy milyen izgi szextrükkökkel és -technikákkal próbálják megmenteni érdektelenségbe fulladó(!) párkapcsolatukat.

1., Istent kereste… a Sátánban is.

2., Istené vagy az Ördögé a lelked… már ha nem a tiéd.

3., Nem állt szóba a Sátánnal… miért beszélt volna magában.

Csak mondta és mondta… talán attól félt, hogy a csendből kihallatszana az igazság. Csak mondta és mondta… talán abban bízott, hogy hazug szavai elnyomják a csend igazságát. … Csak hallgatta és hallgatta… közben pontosan tudta, hogy miért mondja és mondja…

Thomas John Watsont idézi az egyik Facebook-oldal: „Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.” Érdekes gondolat! Vannak, akik hibát hibára halmoznak, és valahogy mégis elmarad a siker… Akár egész életükben.

Ideje felébredned, ha valóban álmodni akarsz! Mert azoknak a legrosszabb, akiknek nincsenek saját álmaik… akik mások álmait próbálják meg a magukénak álmodni. Ami persze képtelenség! Még akkor is, ha vannak bérbe álmodók… kis- és nagyiparos álmodók… meg álomgyárak, akik/amik fogyasztói típusokra szabott/kreált instant-egyenálmokat kínálnak. Univerzálisakat, amelyek mindenkinek jók… (Vagy – igazából – senkinek… mert ami mindenkié, az senkié…)