Játsszunk „allegóriásat”! A gondolat legyen, mondjuk, a fény! Tehát a fény – természetes vagy mesterséges; forrása lehet a Nap, és lehet a… De maradjunk az ősforrásnál, a Napnál! (A Napnál is világosabb, hogy miért.) Árad a fény, betöltve mindent… Mindent, amit tud(!), mert a leengedett redőnyökön nem képes áthatolni. De még a koszos ablaküveg is útját állja egy részének… Tehát árad a fény… be az ablakon is… (Ugye, nem felejtetted el, hogy „allegóriásat” játszunk?!) Ragyogóan tisztára mosott ablakról beszélek… árad be rajta a fény… A „fény”… Igen, az „allegóriás” miatt az idézőjelek.

„Na, ezt a lila rizsát kell először is… és nagyon gyorsan kimosnod az agyadból! Művészet… mind ezzel jöttök! – Sóhajtott egyet, majd rossz ripacs módjára az égre emelte a tekintetét. – Na persze, te is kiválasztott vagy, összehasonlíthatatlan zseni! … Persze, rázd csak a fejed, de akkor is belelátok! Nem, drágám, mosópor vagy, amit el kell adni… adnom… nekem, mert te ahhoz se értesz. Honnan is értenél, ez nem olyan, mint a fürdőszobában koncertezni… erre születni kell! … Mosópor vagy, érted? Jegyezd meg!”

1., Csak az igazat! – hazudta biztatásként.

2., Utálta a hazugságot… amikor a fejére olvasták.

3., Nem bátor volt, csak a gyávaságát próbálta leplezni.

Sajnos sokaknak (már) a talmi a valódi. És: kevés szomorúbb van, mint a talmi szeretet. Amelynek karácsony tájékán van dagálya, miközben a valódi szeretet apályát éli a világ. Persze és igen: így van ez, amióta világ a világ. Jézust is ezért feszíthették meg. Szóval a talmi szeretet dagálya… (A talmi állandó dagályának részeként – de ez most mellékes.) Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek… akiknek karácsony tájékán… Kevés lehangolóbb van, mint a talmi emberek talmi szeretete… amivel karácsony tájékán „kilopják a kis Jézust a jászolból…” hogy magukat „lophassák a helyébe”!

A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani, hogy a király meztelen. Tehát olvasták nekik, nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak.

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

1.,
– Azért iszom, mert felejteni akarok!
– Felejteni… mit is?
– Hát például, hogy alkoholista vagyok.

2.,
– Mit olvasol?
– Semmit.
– Hogy lehet a semmit olvasni?