Az ember azt hinné, hogy tisztul(t) a kép, hogy sikerül(t) áttörni magunkat évszázadok, évezredek sötétségén, mint egy vastagon kormos üvegen… Aztán olvasom, hogy igazán sötét korban élünk… és hogy ennek az az igazi oka – mármint a cikk szerzője szerint –, hogy „az ember teljesen öntudatlanná vált”.…

„Miért, Uram… hogy engedhetted?” – hallottam a kérdést egy minapi ámokfutásról tudósító egyik fotó kapcsán. Pontosabban fogalmazva: ezt a kérdést vélte valaki „kihallani” a fényképen látható férfi – feltehetően az egyik áldozat hozzátartozója – tekintetéből, amit az égre vetett. Vádlón. Vagy „csak”…

„Annyit nyomkodják az okostelefont a gyerekek, hogy nem tudnak megfogni egy ceruzát” – meséli egyik ismerősünk a megdöbbentő olvasmányélményét, idézve egy szakértő véleményét. Én sem akartam hinni a fülemnek, helyesebben nem szerettem volna, mert nekem a ceruza volt a legjobb barátom, sőt ma is az –…

Mint a por a nyitott ablakon keresztül, észrevétlenül szállnak be szavak a lelkünkbe… És formálnak vagy deformálnak, építenek vagy rombolnak, fényt hoznak vagy sötétséget, szellemi és lelki értelemben is. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztaság vakító fénye ragyogja be szellemük/lelkük…

Kezdjük az utóbbiakkal, az önálló vélemény nélküli emberekkel, akik ügyes papagáj módjára, gondolkodás nélkül ismétlik a „maguknak választott” orákulumot. Tragikomikus – hol tragikus, hol komikus, igazából „two in one” –, ezért aztán sírsz vagy nevetsz… Bár éppen sírhatsz is a röhögéstől! Főleg…

„Mindenki zseni” – ezek a kezdő szavai annak a valójában tévesen(!) Albert Einsteinnek tulajdonított idézetnek (igazából nincs rá bizonyíték, hogy bármi köze lenne hozzá), amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember a Facebook-oldalakat nézegetve. Nos, hiába roppant hízelgő az általánosító…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan…

Hogy mi az az „anti…”? Lehet talentum, azaz antitalentum. És lehet például sztár is, azaz antisztár. Aki az antiságával… merthogy elege van a csináltságból, a mesterkéltségből… Kinek nincs? Nézem az egyik antisztár interjújához mellékelt fotókat: vélhetően egy stúdióban beszélgetett az…

Már megint! – jajdult fel, majd minden dühét beleadva, teljes erővel belevágott a tükörbe, ami „ezer” darabra törve hullott a földre. Megkönnyebbült… de aztán lepillantott… Most azonban kanyarodjunk el, térjünk rá egy alapgondolatra, amit mottónak is írhattam volna a cím alá: Nem a tükör hibája, ha…

Mottónak azt írnám, hogy ha azt hiszed, veled nem történhet meg, akkor már meg is tetted az első lépést afelé, hogy megtörténhessen. Pár éve egy főként fiatal diplomásokból álló társaságban az elhelyezkedési nehézségek kerültek szóba, valamint az, hogy miként lehet túlélni azt az időszakot, amíg…