Sokakat megdöbbentett a divatvilág egyik atyaúristene (és/vagy sátánja?), amikor egy interjújában lezser nemtörődömséggel beismerte, hogy olykor még a saját modelljeiket sem tudja megkülönböztetni a hamisítványoktól. A márkafetisizmus megszállottaiba mintha villám csapott volna…
Sokan nem csak azt nem tudják, hogy merre induljanak önmaguk felé, de még azt sem, hogy indulniuk kellene valamerre! Bár tán érzik, hogy valami nem stimmel, csak azt nem tudják, hogy éppen az, hogy nem találták meg önmagukat, hogy nem önazonosan élnek, azaz ‒ általában fel sem ismert, vagy a beléjük programozott cenzor által letiltott! ‒ belső késztetéseik ellenére élnek. (Vagy éppen az probléma, hogy rettenetes önazonosságukban élnek ‒ ostobán, önmagukat is fertőzve és pusztítva!)
1., Isten ott van, ahol hisznek benne.
2., Istennel nem lehet vádalkut kötni.
3., Hitünket az minősíti, amire vonatkozik.
