Nézem az újabb csodálatos gyógyulásról szóló filmet egy tévéműsorban: egymásba kapaszkodó kezek, hitbe kapaszkodó imák… Majd a győzelem: boldogan nyilatkoznak a hozzátartozók és az odaátról visszatért szerencsés gyógyult. Ki az, akinek nem tölti el örömmel a szívét a film, ki az, akinek nem erősíti meg a hitét? Sajnos, tudnék ilyen embereket mondani.

1., Mások leminősítésével akarta felminősíteni magát.

2., Mindenkihez volt egy kedves szava… de már nincs.

3., Mindent szeretett volna… amihez nem volt bátorsága.

1., Minél többet várt magától, annál többet csalódott.

2., Sokkal jobbat érdemelnél nálam – vallotta be magának.

3., Tudott veszíteni… volt rá módja bőven, hogy megtanulja.

A SZABADSÁG egyik feltétele, hogy mindig legyen annyi pénzed, hogy ne kelljen vele foglalkoznod – írhatnám mottónak. A BOLDOGSÁG elképzelhetetlen SZABADSÁG nélkül, ami nélkülözhetetlen szabad ÖNmegvalósításunkhoz, egyik legfontosabb szükségletünk kielégítéséhez. Csakhogy a SZABADSÁGnak mindig is híján volt a világ. Ma is, és az úgynevezett szabad világ is, amely, ha jobban megnézzük, diktatúra. A PÉNZ diktatúrája. Hiába vannak deklarált jogaid a demokráciában, pénz nélkül jogfosztott vagy. Ha nincs pénzed, akkor valójában a BOLDOGSÁGhoz való jogodtól is megfosztanak, hiszen a jog csak üres duma (már bocsánat!) a szükséges lehetőség nélkül, hogy élhess vele.