Minden gyermekkel új bizalom születik a világ iránt… Amit aztán ellopnak tőlük, elpusztítanak… amivel persze szegényedik, pusztul a világ. De mit számít az a tolvajoknak, amíg ők anyagiakban gazdagodnak. … Közben sokan elidegenedésről beszélnek, holott sokkal inkább elidegenítésről van szó.…

Az, ha valakinek nincsenek kérdései, nem azt jelenti, hogy mindent tud, hanem azt, hogy még kérdezni sem tud. Mert ahhoz is buta. Vagy mert ahhoz is gyáva… Vagy mert tartja magát a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” félreértéséhez, hiszen – témánknál maradva – a bölcsesség forrását éppen a…

„Hagyd már ezt az értelmiségi nyavalygást! Te is nagyon jól tudod, hogy a demokráciánál még nem találtak ki jobbat. Szabadon választasz, azt, akit akarsz…” – magyarázta a férfi a nőnek, aki mosolyogva ugyan, de a fejét rázta. „Az, hogy nincs jobb, még nem azt jelenti, hogy jó! Különben pedig nem a…

A mese arról szól, hogy a királyfi legyőzi a hétfejű sárkányt. A valóság pedig arról, hogy a hétfejű sárkány győzi le a királyfit. De szerencsére nem mindig, és éppen azért kell a mese, hogy ez minél kevesebbszer fordulhasson elő. A mese még akkor is hitet ad, hogy képes vagy legyőzni a hétfejű…

„Kitértem a hitemből!” – mondta feldúltan, majd még hozzátette: „Illetve hát innen…” „Ezzel nem lettem sokkal okosabb” – felelte a barátja, de némileg megnyugodott, mert bizony megrémült, amikor a templomkert kapuja előtt majdnem felöklelte a dúvadként kirohanó férfi. „De mi hát van veled?” –…

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a szeretet-emberek. Becsülöm a motivációjukat, de…! „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a piszkos manipulátorok is. Undorodom a motivációjuktól… és nincsen semmi de! És éppen a piszkos manipulátorok miatt van ott a „de” a szeretet-emberek tisztességének…

Van, amikor nincs idő taktikázásra, hazugságra… mert a tett beszél a szavak helyett. Például most, amikor arra sincs idő, hogy a férfi a fejükhöz vágja: „Én megmondtam, hogy életveszélyes!” Arra sincs, hogy ezen elmélkedjen, meg azon, hogy szinte legyávázták, amikor hozzátette: „Nem szokásom…

A sötétvörös hajzuhatag keretezte leonardói szépségű leányarcon – melyben gyönyörködve elmerült – megjelent a szörnyű blaszfémia első árnya. Egy aprócska gúny a szája szegletében… és megvetés is… Mindez villámként csapott a szívébe. Hát még, ami utána következett! A lány alabástrom színű homlokán –…

„Áruló vagy!” – vágta ismét a nő szemébe a férfi, és valami perverz gyönyörűség érződött ki a hangjából. A nő épp csak kortyolt a teájából, utána ismét érzelemmentesen nézett a férfira, várta a folytatást, hiszen azért hívta félre az érettségi találkozó többi résztvevőjétől az előző „Áruló vagy!”…

Játsszunk „allegóriásat”! A gondolat legyen, mondjuk, a fény! Tehát a fény – természetes vagy mesterséges; forrása lehet a Nap, és lehet a… De maradjunk az ősforrásnál, a Napnál! (A Napnál is világosabb, hogy miért.) Árad a fény, betöltve mindent… Mindent, amit tud(!), mert a leengedett redőnyökön…