Tisztesség, becsület, szeretet… Vannak, akik csak legyintenek: „»Nagy« szavak… üres szavak!” … Tényleg üresek? … Nem tagadhatjuk, sokszor valóban üresen konganak. Tényleg nagyok? Igen, mármint eredetileg… és sokszor éppen a hiányérzet adja a legyintők válaszának keserűséggel elegy gúnyos felhangját. (A pszicho-/szociopaták, machiavellisták és egyéb gazemberek cinizmusát itt és most hagyjuk… különben persze ne!)

Tisztesség, becsület, szeretet… Valóban NAGY szavak a szó igazi, emberi… igazán emberi értelmében! De ki tarthat vissza bárkit is, hogy a szavak igazi, emberi… igazán emberi értelmében…?

Persze lehet legyinteni, de akkor is és azzal is tovább üresednek és töpörödnek a nagy szavak… Hogy aztán még nagyobbat lehessen majd legyinteni… és még nagyobb ürességgel és keserűséggel… nagyon is árulkodó szavakkal…

De ki tarthat vissza bárkit is, hogy igyekezzék visszaadni a szavak nagyságát?

Amikor a tisztesség, becsület, szeretet… is ezt kívánja!