És akkor meghirdette a nagy ÖNelfogadás-programját… és azonnal közhírré is fészbúkolta. Pont úgy, ahogy az előzőt, a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Merthogy nem tudta elfogadni önmagát. Vagy inkább azt, hogy nem fogadták el… mármint úgy, ahogy ő szerette volna: hogy a pasik körülrajongják, a csajok pedig irigykedve, istennőként tekintsenek rá, belevetítve önmagukat, ily módon kiélve vágyaikat, amiket ő… helyettük… És mivel sokkal inkább az ellenkezőjéről volt szó – lenézték, kinevették, lesajnálták… –, meghirdette a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Úgy is mondhatnám, hogy istennővé válásának programját. … Ami azonban az istennek se akart sikerülni!
Hangosan ünnepelte, hogy leadott öt kilót… de aztán felkapott nyolcat, amin ugyebár nem volt mit ünnepelni. „Változtasd meg, amit lehet, és fogadd el, amit nem lehet megváltoztatni!” – ugye, ismerős? Ha az elsőbe belebuksz, akkor jöhet a második! Ahogy általában jön is.
Ehhez persze rögtön megváltoztathatatlannak kell kikiáltani azt, amit amúgy csak te nem tudsz megváltoztatni. Igaz, ez sem egyszerű, hiszen lesznek, akik azonnal és „kegyetlenül” rákérdeznek: „Miért lenne ez megváltoztathatatlan?” De mindegy, szóval megváltoztathatatlannak kell kikiáltani… Leggyakrabban azért, mert nincs elég akaraterőd, kitartásod, nem vagy képes az áldozathozatalra… egyáltalán áldozatnak veszed azt, ami másnak természetes életmód.
De még mindig egyszerűbb, mint akaraterő, kitartás… híján megváltozni, akár leadni a súlyfelesleget. Szóval az ÖNelfogadás sem olyan egyszerű azért… meg ez a megváltoztathatatlanná hazudása az egyébként megváltoztathatónak, hiszen ezzel az ÉN-filozófiával csak nőni fog, mind súlyosabbá válik, amit el kell fogadni.
De akiben van elég akaraterő és kitartás, az megbirkózik ezzel(!) a feladattal.
És nem retten vissza az áldozathozataltól sem… hogy becsapja önmagát!
Az ügyesebbeknek akár egy ÖNelfogadás-bestsellerre is futja…
