„Szeretlek, csak nem tudom kimutatni az érzelmeimet…” – ó, hogy hányszor hallottam, olvastam a női panaszt, hogy a „drága férfi”… lásd az idézetet! Esetleg kiegészítve azzal, hogy: „Különben sem beszélni kell erről!” Gondolatkísérlet: képzeljük csak el Júliát, akit Rómeó azzal hódít meg, hogy nem tudja kimutatni az érzelmeit… hát még, amikor azt is közli szíve választottjával, hogy: „Különben sem beszélni kell erről!” Ki tudna ennek ellenállni! Hogy például Júlia? Egyetértünk.

„Különben sem beszélni kell erről!” – mondják, és nekik nyilván feleslegesek a szerelmes versek és dalok milliói is. Pedig nincs csodálatosabb, mint kimondani, hogy szeretlek, és hallani, amikor bevallják nekünk, hogy: szeretlek.

Süketnéma szív – írtam a címben. Ilyen sorrendben is gondolom: első az érzelmi süketség, második az érzelmi némaság.

A szív süketsége, hogy „nem hallja meg” a másik vágyakozását a szeretlek után.

A szív némasága, hogy „nem tudja kimondani” a másiknak, hogy szeretlek. Mindössze annyira futja, hogy: „Szeretlek, csak nem tudom kimutatni az érzelmeimet…” És ez a „csak” a szeretlek-et is érzelmi idézőjelek közé teszi.

A szív ostobasága, hogy elhiszi: szánalmas magyarázata elég a szeretlek-re éhes szívnek.

A szív vaksága, hogy nem látja: a másik már fuldoklik a szeretlek-oxigén hiányától.

De milyen szív a süket, néma, vak, ostoba… szív? Szív-e még egyáltalán? Persze lehet születési rendellenesség… De általában nem erről van szó, hanem arról, hogy idővel süketült és némult meg a szív – valamit csak hallott és motyogott egykor, különben hogyan kerültek volna össze… Sőt: talán dalolt a szerelemtől, szerelmese ki nem mondott szavait is meghallotta, szíve legapróbb rezdülését is érezte…

Aztán megsüketült, megnémult…

Talán éppen attól süketült és némult meg, aki most számonkéri a szeretlek-et… talán mert süket volt rá és/vagy elnémította a szívét.

És bele lehet süketülni a némaságba is – abba, hogy megszűnik az egymás közti kommunikáció: mert „Jobb nem beszélni róla!” (mármint a problémákról); és mert „Amiről nem beszélünk, az nincs is!”.És így tovább.

„Különben sem beszélni kell erről!”

De igen!

Először ezt kell meghallani és kimondani, hogy: De igen!

Mert süket és néma szívvel nem lehet élni.

Akkor sem, ha a tiéd – mert önmagadra is süket, és önmagadhoz is néma vagy.

És akkor sem, ha azé, akitől a szeretlek-et várod.