Bestseller-mennyország… nem is, talán inkább agyhalál-mennyország. Bár mindkettő igaz: az állítólagos agyhalálban tapasztalt mennyország ugyanis azonnal bestseller lett, ahogy piacra dobták. Persze előbb meg kellett írni, és természetesen nem akárkinek. Olyasvalakinek, aki hiteles, sőt kétszeresen is az. Először azért, mert túlélte az agyhalált, és személyes tapasztalatait osztotta meg a mennyország-hívőkkel. Másodszor pedig azért, mert elismert tudósként járta meg a poklok poklát – akarom mondani, az állítólagos mennyországot –: az agyhártyagyulladást agyhalállal, hét nap kómával…

Tehát elismert tudós(!), idegsebész(!) – ha valaki, akkor ő ismeri az agyunkat! –, aki visszatért a mennyországból, ami szerinte kétségkívül létezik. Dollárban kifejezve bizonyosan – bestseller-mennyország!

Merthogy a könyve azonnal bestseller lett!

De mi legyen az, ha nem a mennyország-bizonyosság, amikor sokan már az életben is a mennyországot keresik, kergetik. Vannak, akik a hetediket, mások az elsőt – előbbiek a földi mennyország után a földöntúlira is vágynak, utóbbiak a földi pokol után a földöntúli mennyországban reménykednek. Hát hogyne fizetnének a „bizonyosságért”! Márpedig egy tudós ember garantálja a bizonyosságot.

Tudós ember! Senki nem vonhatja kétségbe tudós mivoltát, ellenőrizhető az imponáló szakmai életút… Persze láttunk már tudóst, aki agyhalál nélkül is a mennyországot választotta: az áltudomány bestseller- és dollármennyországát, a közismertséget, a szupersztárcelebséget.

Nem részletezem a tudós szerző tudományos magyarázatát és a hivatkozásait a körülményekre, amelyekkel alátámasztja, hogy létezik mennyország, és hogy valóban ott járt, elég annyi, hogy sorolja a bizonyítékokat, hogy hét napig kómában volt, hogy a rákötött műszerek szerint az agyhalál állapotában volt.

Csakhogy semmi, de semmi bizonyítéka nincs arra, hogy az agyhalál állapotában járt a „mennyország”-ban. Semmi, de semmi nem bizonyítja, hogy „halálközeli” élményei az agyhalál állapotában jelentkeztek, és nem akkor, amikor újraindult az agyműködése, vagy még az agyhalál beállta előtt. És azért „halálközeli”, mert hiszen nem halt meg – az agya sem, mert tökéletesen működik.

Leírt mennyország-élményei pedig számtalan hasonló beszámolóból visszaköszönnek, és ha valaki, akkor ő tisztában van azzal, hogy az agyhalál közeledte, illetve a visszatérés produkálhat olyan jelenségeket, amelyek az érzelmi emlékek – ebbe a halálközeli élmények olvasott leírásai is beletartoznak – közreműködésével könnyen elvihetik az embert a „mennyországba”.

De nem is az az érdekes, hogy nincs bizonyítéka kulcsállítására; még csak az sem, hogy hisz a halálközeli – ha úgy tetszik a mennyországbeli – élményeiben; sőt az sem meglepő, hogy bestseller-szerzővé avanzsált, hanem a mennyországban reménykedők milliói. Azok, akik reményeik szerint a könyv megvásárlásával „belépőjegyet váltottak” a „bizonyítottan létező mennyország”-ba. Holott ők is olvashatták – ehhez még a könyvet sem kellett megvenniük! –, hogy „mindössze” a kulcsállítására nincs bizonyíték.

Igaz, a reményhez nem is kell!

És mint látjuk, ehhez a bestseller-mennyországhoz sem.