1., Egymással csalták önmagukat.

2., A szerelemre nincs Káma-Szútra.

3., A szex tanulható – a szerelem nem.

Automatikusan a címben olvasható kérdéssel reagál az ember, amikor enyhe (vagy kevésbé enyhe) lesajnálással közlik vele, hogy: „Még nem vagy azon a szinten, hogy…” Mindezt észérvek helyett, de annál nagyobb fensőbbségtudattal. Ahogy fanatikus hívőkhöz illik, akik méltóságon alulinak tartják, hogy észérvekkel válaszoljanak a „szentjükre” és tanaira, vagy az éppen őrájuk vonatkozó kritikus észrevételeidre (egyáltalán, ha nem a kötelező elragadtatás[!] hangján szólalsz meg velük kapcsolatban).

1.,
– Én bonyolult ember vagyok… – mondja a fiú a lánynak
– A magad számára talán…

2.,
– Mindenem te vagy – hízeleg a férfi a nőnek.
– Jézusom, még egy kocsid sincs?!

Ki nevet rád erről képről? (Persze hogy nem név szerint kérdem!) Egy kedves, csinos nő, nem? Természetesen nem mindenkinek az… akadhat olyan is, aki számára ellenszenves, mert emlékezteti valakire, aki… Lehet, hogy csak a tudattalanját, mert ő egyébként nagyon nem akar rá emlékezni! Vagyis érzelmi értelemben tőlünk függ, hogy kit látunk a képen, és az is, hogy visszamosolygunk vagy éppen vicsorgunk rá, vagy… vagy…

„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik, visszavonja, hogy: „Vége a sosem volt barátságunknak!” „És mi az, hogy sosem volt? … Akkor ebben is hazudtál nekem?” – kérdezte a férfi, és persze ez szintén inkább zsarolás volt, mint kérdés… mert nem igaz, hogy nem érti. Ezt már a nő gondolta, meg azt is, hogy nincs értelme belebocsátkozni…