A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani, hogy a király meztelen. Tehát olvasták nekik, nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak.

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

1.,
– Azért iszom, mert felejteni akarok!
– Felejteni… mit is?
– Hát például, hogy alkoholista vagyok.

2.,
– Mit olvasol?
– Semmit.
– Hogy lehet a semmit olvasni?

1., Bátran elébe ment a múltjának.

2., Csodálatos élete volt… csak nem vette észre.

3., Nem félt a jövőtől… mondták, hogy neki nincs is.

„Meg tudná fojtani egy kanál vízben…” – milyen brutálisan fejezi ki a gyűlöletet ez a pár szó. Azt a gyűlöletet, amely egyre több emberben izzik fel… és perzsel belőlük kifelé. Emberek, akiknek a szabadság a gyűlölet szabadsága. Miközben fülsiketítően harsog a „tolerancia” és a „szeretet”.