És akkor végre meglátta az örvénylő ragyogást, amely mint egy végtelenbe vesző fényalagút, mutatta az utat. De nemcsak mutatta, hanem be is szippantotta őt. Közben meg úgy érezte, hogy az a távoli vakító fény belőle árad, mert sikerült felszabadítania magában… Látta, ahogy sugárzik-árad belőle a…

„Szavazz rám!” – jött a barátságos „biztatás” egy Facebook-bejegyzésben. A „rám” az illető blogja volt. Meglepődtem, pedig nem vagyok naiv, tudom, hogy mennek a „dolgok”… Fogalmazhatnék persze elegánsabban, tudományosabban, de minek, amikor ez így pontosan leírja közállapotainkat. A „Szavazz rám!” –…

Komolyan el kellene hinni, amit (önkiválasztott!) „szeretet”-próféták hirdetnek a maguk emelte erkölcsi, szellemi, spirituális stb. piedesztálról, hogy „a legelvetemültebb gazemberek szíve mélyén sincsenek ocsmány vágyak” – sőt mi több: egyenesen „gyönyörűségesen szép vágyak vannak”? Egy Hitlerében,…

„Kitértem a hitemből!” – mondta feldúltan, majd még hozzátette: „Illetve hát innen…” „Ezzel nem lettem sokkal okosabb” – felelte a barátja, de némileg megnyugodott, mert bizony megrémült, amikor a templomkert kapuja előtt majdnem felöklelte a dúvadként kirohanó férfi. „De mi hát van veled?” –…

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a szeretet-emberek. Becsülöm a motivációjukat, de…! „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a piszkos manipulátorok is. Undorodom a motivációjuktól… és nincsen semmi de! És éppen a piszkos manipulátorok miatt van ott a „de” a szeretet-emberek tisztességének…

„És sohasem szabadulhat a bűntudattól, élete végéig mardossa majd a lelkét!” – olvasom most éppen így, amit oly sokféleképpen variálnak kvázi lelki elégtételként… És vágyott büntetésként annak, aki megbántotta őket. Most éppen egy verbális inzultus elkövetőjének bűntudat-bűnhődését reméli-jósolja…

Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már…

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!”…

„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”

Olvasom a népszerű szerző idézett bölcsességét: „…még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, »színészi« tehetsége képes összetartani.” Aztán – szintén ő – azonnal megmagyarázza, hogy a „színészet” nem színészet… merthogy éppen arról van szó, hogy a nő önmagát…