1., Mindent megbánt… amit nem mert elkövetni.

2., Önmagával szemben a fegyverei sem védték meg.

3., Olyan emberek miatt viselt fegyvert, mint saját maga.

Kiemelkedő tudósok, művészek, sportolók, üzletemberek… életútját vizsgálták tudományos kutatók, akik a rendkívüli teljesítmény titkát kutatták. Aztán közölték, hogy: „Tízezer óra!” Tízezer óra kemény tanulás, edzés, munka, gyakorlás… Tízezer óra és leborul előtted a világ: felállhatsz az olimpiai dobogó tetejére… vagy átveheted az Oscar-, a Grammy- esetleg a Nobel-díjat.

„Nem süket, csak azt hallja meg, amit akar.” Ugye ismerős a „leleplező” magyarázat?  Szelektív hallás – házastárs, gyerek, kolléga… szelektív hallása. Mindig a másik ember szelektív hallása, sosem a miénk! Pedig…

1., Bekövetkezett, amitől félt: megismerte önmagát.

2., A butaság ragályos… az intelligencia sajnos nem.

3., Nem igaz, hogy tiszta hülye… ahhoz előbb meg kellene mosakodnia.

Elismeréssel csettintettem a női testépítők versenyéről tudósító cikk fotóit nézve. Igen, mert bár sosem voltam bodybuilder, ismerem a konditermek világát; tudom, hogy mennyi munka, áldozat… kellett a képeken látható eredményhez. És kínszenvedés(!)… hogy csak a verseny előtti napo(ka)t említsem: a koplalást, a folyadékbevitel drasztikus csökkentését, hogy minél szálkásabbak legyenek az izmok. És akkor még egy szót sem szóltam a felkészülés során megmozgatott tonnákról! Az előzőekből is kiolvasható, hogy ezek a nők csak verseny idején nyújtanak ilyen látványt, a hétköznapokban nem ilyen szálkásak… „csak” jó alakú, sportos hölgyek. Persze ízlések és pofonok…

„Nem volt benne elég hit” – mondják okoskodva… sokszor egyben lenézően is. „Szimplán reményvesztett figura” – fogalmaznak lesajnálóan. „Gyenge volt” – vetik oda gúnyosan. … És még hányféleképpen alázzák még azokat, akikben talán sokkal több hit dolgozott, több remény élt, és nagyobb erő volt, mint bennük… a lenézőkben, a lesajnálókban, az „erősek”-ben… akik tán csak egyszerűen szerencsések voltak…