1.,
– Én bonyolult ember vagyok… – mondja a fiú a lánynak
– A magad számára talán…

2.,
– Mindenem te vagy – hízeleg a férfi a nőnek.
– Jézusom, még egy kocsid sincs?!

Ki nevet rád erről képről? (Persze hogy nem név szerint kérdem!) Egy kedves, csinos nő, nem? Természetesen nem mindenkinek az… akadhat olyan is, aki számára ellenszenves, mert emlékezteti valakire, aki… Lehet, hogy csak a tudattalanját, mert ő egyébként nagyon nem akar rá emlékezni! Vagyis érzelmi értelemben tőlünk függ, hogy kit látunk a képen, és az is, hogy visszamosolygunk vagy éppen vicsorgunk rá, vagy… vagy…

„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik, visszavonja, hogy: „Vége a sosem volt barátságunknak!” „És mi az, hogy sosem volt? … Akkor ebben is hazudtál nekem?” – kérdezte a férfi, és persze ez szintén inkább zsarolás volt, mint kérdés… mert nem igaz, hogy nem érti. Ezt már a nő gondolta, meg azt is, hogy nincs értelme belebocsátkozni…

Milyen sokan vannak, akik a legképtelenebb álmokkal kínlódnak, viaskodnak kitartóan a „Ne add fel az álmaidat!” jegyében, ahelyett, hogy felébrednének(!) – és belenéznének a tükörbe. Az önismeret tükrébe, hogy megismerjék magukat, és hogy igazi önmagukká alakíthassák magukat.

1.,
– Rád áldoztam a fiatalságom! – sipítozik a feleség.
– Annak is éreztem! – replikázik a férj.

2.,
– Pontosan tudom, mire gondol – mondta a nő.
– Bocsánat, nem gondoltam komolyan! – védekezett a férfi.

Az egyik reggeli – visszakereshető – tévéműsorban hangzott el a következő gondolat (amelyből két szót emeltem ki a címben): „…minden nőben van valahol mélyen egy pornószínésznő. Most komolyan. Aki szeretne szexi lenni, vonzó lenni, minden nőben valahol van egy ilyen lélekrész.” Én nem láttam a műsort, az egyik portálon találkoztam a „hírrel” (ami elég gyorsan több helyen is megjelent a neten a kattintásvadászat jegyében).  A híradás szerzője szerint „spiritualitásra fogékony a műsorvezetőnő”, aki az idézett megállapítást megfogalmazta. Biztosan így van, nem ismerem sem a neves médiaszemélyiséget, sem a munkásságát, de a fenti gondolatban speciel semmilyen spiritualitást nem érzek. (Nyilván az én hibám.)