„Megtértem!” – válaszolta huncut boldogsággal a hangjában. „Meg se ismertelek – vallottam be előtte Katicának –, mintha ezer éve lenne, hogy utoljára…” „Annyi azért nincs, de van néhány…” – felelte, és ragyogott. Úgy, ahogy talán még sosem láttam! „Mintha kicseréltek volna!” – mondtam neki, és úgy…

Játsszunk „allegóriásat”! A gondolat legyen, mondjuk, a fény! Tehát a fény – természetes vagy mesterséges; forrása lehet a Nap, és lehet a… De maradjunk az ősforrásnál, a Napnál! (A Napnál is világosabb, hogy miért.) Árad a fény, betöltve mindent… Mindent, amit tud(!), mert a leengedett redőnyökön…

„Na, ezt a lila rizsát kell először is… és nagyon gyorsan kimosnod az agyadból! Művészet… mind ezzel jöttök! – Sóhajtott egyet, majd rossz ripacs módjára az égre emelte a tekintetét. – Na persze, te is kiválasztott vagy, összehasonlíthatatlan zseni! … Persze, rázd csak a fejed, de akkor is…

„Állj le főnök, értsd már meg, nem tűröm tovább… még azt se, hogy verbálisan… Ezek a gusztustalan próbálkozásaid…!” ‒ lökte el magától a nő férfit. Aztán ‒ némileg lehiggadva ‒ folytatta: „Hadd kérdezzek tőled valamit! Kicsit messzebbről indulva… Szóval a feleségedet – akit, mint az imént mondtad,…

Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már…

„Semmi sem lehetetlen” – állítják egyes „önfejlesztő” bestsellerek szerzői. Ezt így persze felejtsük el, még mielőtt komoly bajunk lesz belőle, de azért vannak jó példák! Íme egy történet: Erre vágyott már régóta… Érezte és élvezte a férfiak szavaiból áradó vágyakozást, a felcsapó szenvedélyt, a vad…

„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik,…

Milyen sokan vannak, akik a legképtelenebb álmokkal kínlódnak, viaskodnak kitartóan a „Ne add fel az álmaidat!” jegyében, ahelyett, hogy felébrednének(!) – és belenéznének a tükörbe. Az önismeret tükrébe, hogy megismerjék magukat, és hogy igazi önmagukká alakíthassák magukat.

Talán furcsállod a címet, és azt kérded, hogy milyen értelemben. A válasz az, hogy mindenfajta értelemben! De kezdjük az elején, helyesebben folytassuk ott, ahol egy korábbi anyagban (Képes vagy a BOLDOGSÁGra!) abbahagytuk! Már foglalkoztunk azzal, hogy egyesek milyen könnyen sorolják…

Az emberek sokkal könnyebben sorolják, hogy miért nem boldogok, hogy mi minden hiányzik a boldogságukhoz. Vajon miért? Szerintem ez is a boldogságképtelen emberek önfelmentő önmanipulációja, így már nem érzik a saját felelősségüket a boldogtalanságukért. Pedig… De nézzünk néhány példát!