„Az első benyomás csapda” – szól a közkeletű figyelmeztetés, hogy ne alkossunk véleményt az első impulzusok alapján. Miért is? Egy: merthogy akkor nem adunk magunknak időt arra, hogy felfedezzük a másikban azokat az értékeket, amelyek felfedezéséhez bizony idő kell. Ezzel pedig önmagunkat is…

A NAGY Ő – mindenki őt keresi, aki még nem találta meg. Sokan a korábban megtalálni vélt „NAGY Ő” oldalán keresik az igazi NAGY Őt, vagy azt, akit majd most annak hisznek. Szóval a NAGY Őt keresik, természetesen másvalakiben, egy másik nőben vagy férfiban. Másvalakiben – nem önmagukban. Pedig…

Hogy kiismerhetetlen és beláthatatlan labirintus az élet? De biztos, hogy csak egy? Nem lehet, hogy kettő… esetleg három…? Valójában megszámlálhatatlan, mert labirintusok születnek és „halnak meg”, miközben labirintusok labirintusában élünk. Minden labirintus mögött jellemzően ugyanaz áll: a hibás…

„Csalódást okoztál nekem!” – mondják gyakran… és talán meg is vannak sértődve: „Hogy jössz te ahhoz, hogy csalódást okozz nekem?!” Aztán az is lehet, hogy legyintenek, lemondanak rólad, leírnak: „Nulla vagy!” Vagy „csak”, hogy: „Nem is szeretsz!” Persze az is előfordulhat, hogy „csak” a szokásos…

„Az első lépés a legnehezebb” – olvasom már sokadszor a közismert bölcseletbe oltott biztatást. Kétségtelen, sokaknak elkel a biztatás, hogy megmozduljanak… nekiveselkedjenek valaminek, hogy ne csak álmodozzanak az áhított cél eléréséről (esetleg izzadtra vizualizálják magukat, hogy bevonzzák… amit…

„Rohanó idő!” – sóhajtanak sokan, miközben az óramutatók ugyanolyan sebességgel járnak körbe-körbe, mint kétszáz évvel ezelőtt. Nem az idő rohan, hanem azok, akik erre panaszkodnak! „Semmire sem jut idő!” – ezt is sokan panaszolják, miközben vannak emberek, akiknek mindenre jut idejük. Mindenre, ami…

Ha – ahogy sokan állítják – hit nélkül nem lehet élni, akkor kétségtelenül van élet a halál után. Csak az a kérdés, hogy milyen. Úgy gondolom, nem kell tudományos vitát nyitni a hit fontosságáról, és azt is elfogadhatjuk, hogy a hit elemi szükségleteink közé tartozik. (A hittel itt és most sem…

Hát nem látod? Hát nem hallod… nem érzed? Hát nem érted…? Hogy minden csak azért van, hogy ne lásd, ne halld, ne érezd… hogy ne értsd! … Mivel vakítottak meg? Mivel süketítettek meg? … Mivel blokkolták értelmedet?

Elmegyünk… nem mintha itt lettünk volna. Visszajövünk… nem mintha elmentünk volna. Élünk… nem mintha megszülettünk volna.

Olyan könnyű azt mondani, hogy szeresd – vagy legalább fogadd el – önmagad, hogy harmóniában tudj élni önmagaddal… is… meg a világgal is. Merthogy az előbbi nélkül az utóbbi se sikerülhet.