„Szavazz rám!” – jött a barátságos „biztatás” egy Facebook-bejegyzésben. A „rám” az illető blogja volt. Meglepődtem, pedig nem vagyok naiv, tudom, hogy mennek a „dolgok”… Fogalmazhatnék persze elegánsabban, tudományosabban, de minek, amikor ez így pontosan leírja közállapotainkat. A „Szavazz rám!” –…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan…

Hogy mi az az „anti…”? Lehet talentum, azaz antitalentum. És lehet például sztár is, azaz antisztár. Aki az antiságával… merthogy elege van a csináltságból, a mesterkéltségből… Kinek nincs? Nézem az egyik antisztár interjújához mellékelt fotókat: vélhetően egy stúdióban beszélgetett az…

Van, amikor nincs idő taktikázásra, hazugságra… mert a tett beszél a szavak helyett. Például most, amikor arra sincs idő, hogy a férfi a fejükhöz vágja: „Én megmondtam, hogy életveszélyes!” Arra sincs, hogy ezen elmélkedjen, meg azon, hogy szinte legyávázták, amikor hozzátette: „Nem szokásom…

„Már ne is haragudj, ezt nem hiheted komolyan! – mondta a barátja csodálkozva, vagy inkább értetlenkedve. – Nem igaz, hogy nem látod… a Napnál világosabb! Nagy pénzekről döntesz… tíz- és százmilliókat viszel cégekhez… tőled függ, hogy ki mennyit…! Persze hogy körüludvarolnak, hízelegnek… dicsérnek,…

„Na, ezt a lila rizsát kell először is… és nagyon gyorsan kimosnod az agyadból! Művészet… mind ezzel jöttök! – Sóhajtott egyet, majd rossz ripacs módjára az égre emelte a tekintetét. – Na persze, te is kiválasztott vagy, összehasonlíthatatlan zseni! … Persze, rázd csak a fejed, de akkor is…

Már a hatalmas ház kapuján behajtva is meglepődött, amikor meglátta a csodálatos koszorút a bejárati ajtón, és azonnal beindult az agya… Most pedig, hogy barátnője kiszaladt a konyhába, és magára maradt a hipermodern nappaliban egy díszes adventi koszorú társaságában, agyának volt ideje…

Ebbe a Jack Canfield idézetbe botlottam az egyik Facebook-oldalon: „Valójában az érzés indítja be a vonzást, a gondolat vagy a kép önmagában nem elég. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha pozitív gondolatai vannak, vagy ha vizualizálja, amit szeretne, akkor meg is kapja azt. Mindez azonban nem…

Automatikusan a címben olvasható kérdéssel reagál az ember, amikor enyhe (vagy kevésbé enyhe) lesajnálással közlik vele, hogy: „Még nem vagy azon a szinten, hogy…” Mindezt észérvek helyett, de annál nagyobb fensőbbségtudattal. Ahogy fanatikus hívőkhöz illik, akik méltóságon alulinak tartják, hogy…

„Zsu, ez…! Na jó, szuperlatívuszok mellőzve…” – mondta a férfi, és valóban nem találta a szavakat, de aztán mégis: „Megveszem!” „Mit csinálsz…?” – csodálkozott rá a nő, még a fekete szemüvegét is levette, talán, hogy jobban „hallja”. „Megveszem!” – erősítette meg a férfi ellenvetést nem ismerő…