A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani,…

Nem az a legnagyobb hiba, ha hazudsz magadnak, hanem az, ha elhiszed azt a hazugságot – bár a hiba helyett bűnt is mondhatnék. Más irányból közelítve lehetne akár hozsannázni is, hogy lám, milyen nagyszerű az emberi elme, hogy védi a „gazdit” a valóságtól… attól, ami a komfortérzetét fenyegeti!

Már a hatalmas ház kapuján behajtva is meglepődött, amikor meglátta a csodálatos koszorút a bejárati ajtón, és azonnal beindult az agya… Most pedig, hogy barátnője kiszaladt a konyhába, és magára maradt a hipermodern nappaliban egy díszes adventi koszorú társaságában, agyának volt ideje…

A SZABADSÁG egyik feltétele, hogy mindig legyen annyi pénzed, hogy ne kelljen vele foglalkoznod – írhatnám mottónak. A BOLDOGSÁG elképzelhetetlen SZABADSÁG nélkül, ami nélkülözhetetlen szabad ÖNmegvalósításunkhoz, egyik legfontosabb szükségletünk kielégítéséhez. Csakhogy a SZABADSÁGnak mindig is…

Instant kávé, instant kakaó… és még hosszan sorolhatnám: instant siker, instant társ/szex/orgazmus(-sorozatok), instant állás, instant pénz… vagyis instant BOLDOGSÁG. Mert instant-korban élünk – és egyre inkább, mert folyamatosan és egyre rafináltabb módszerekkel generálják az instant-igényeket. És…

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy azért fizetjük a legmagasabb árat, amit „ingyen” adnak nekünk. Sokan mégsem tanultak/tanulnak belőle… még a saját kárukon sem… újra és újra megfizetik az „ingyen” árát!

Olvasom a bölcseletet, hogy az élet olyan, mint az inga: hol erre, hol arra leng ki. Ez figyelmeztetés és biztatás is egyszerre. Figyelmeztetés, hogy ha most éppen jól is mennek a dolgaid, nem lesz ez mindig így, mert törvényszerűen rosszra fordul majd a sorsod. És biztatás, hogy ha most éppen…

Évek óta gyilkolták egymást, de váltig állította, hogy „…szerelem… őrült szerelem, izzó vággyal és perzselő szenvedéllyel… lángoló eksztázissal, amely nélkül nem lehet élni.” Évek óta gyilkolták egymást… tomboló érzelemviharok tépték-szaggatták őket. Helyesebben ők tépték-szaggatták egymást…

Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!”…