Teljesen rendben van – még ha nem is kellemes –, hogyha taszítja az embert valami. Vagy valaki. Kivéve, ha annak a valaminek/valakinek vonzania kellene. Mint a reklámnak/reklámARCnak. Nem kell hozzá reklámgurunak lenni, hogy belássuk-tudjuk: a reklám célja a vásárlásra motiválás (mindegy, hogy miről…

Aki festett már olajfestékkel, tudja, hogy mit jelent összepiszkítani egy képet… túlfesteni, hogy koszfoltokká váljanak a korábban mégoly ragyogó színek is. Ugyanígy van a gondolkodással is… a túlgondolkodással, amikor már nem tisztul, hanem koszolódik a „kép”.

És akkor meghirdette a nagy ÖNelfogadás-programját… és azonnal közhírré is fészbúkolta. Pont úgy, ahogy az előzőt, a nagy ÖNmegváltoztatás-programját. Merthogy nem tudta elfogadni önmagát. Vagy inkább azt, hogy nem fogadták el… mármint úgy, ahogy ő szerette volna: hogy a pasik körülrajongják, a…

Tévéműsorhoz készített kedvcsináló videót láttam az egyik hírportál alján. (Kedvet ugyan nem kaptam a műsorhoz, de roppant tanulságos volt – legalább annyira, mint amennyire elszomorító.) Fiatal – inkább húszhoz közeli – nők és férfiak nyilatkoznak arról, hogy milyen izgi szextrükkökkel és…

Ideje felébredned, ha valóban álmodni akarsz! Mert azoknak a legrosszabb, akiknek nincsenek saját álmaik… akik mások álmait próbálják meg a magukénak álmodni. Ami persze képtelenség! Még akkor is, ha vannak bérbe álmodók… kis- és nagyiparos álmodók… meg álomgyárak, akik/amik fogyasztói típusokra…

„Vajon hány álarcom van az álarcom alatt… és vajon melyik az igazi… álarcom?” ‒ kérdezte magától, miközben a velencei karnevál álarcos maskaráit nézte a YouTube-videón. Elbűvölte a színpompás látványorgia, a tömény giccsbe forduló művészet (és a művészetbe forduló tömény giccs), a parttalan…

Oly sok minden értékét – sőt akár lényegét – veszítette és veszíti, hogy közhely: az általános devalválódás korát éljük. Persze nem pontos a megfogalmazás, mert nem veszítette és veszíti, hiszen nem természeti törvény vagy elemi csapások sorozata a jelenség oka, hanem az emberi visszaélés –…

Jó, ha nem felejted el: nem te kellesz… általában… hanem csak(!) valami belőled, tőled… valamire. Nem te kellesz, csak a tudásod, a munkád… csak a pénzed, a szavazatod… a haszon, amit hajthatsz. Nem te kellesz, csak az ölelésed, a csókod, a tested… csak az élvezet, amit nyújthatsz. Ugye, milyen…

Sokakat megdöbbentett a divatvilág egyik atyaúristene (és/vagy sátánja?), amikor egy interjújában lezser nemtörődömséggel beismerte, hogy olykor még a saját modelljeiket sem tudja megkülönböztetni a hamisítványoktól. A márkafetisizmus megszállottaiba mintha villám csapott volna…