A mese arról szól, hogy a királyfi legyőzi a hétfejű sárkányt. A valóság pedig arról, hogy a hétfejű sárkány győzi le a királyfit. De szerencsére nem mindig, és éppen azért kell a mese, hogy ez minél kevesebbszer fordulhasson elő. A mese még akkor is hitet ad, hogy képes vagy legyőzni a hétfejű…

Komolyan el kellene hinni, amit (önkiválasztott!) „szeretet”-próféták hirdetnek a maguk emelte erkölcsi, szellemi, spirituális stb. piedesztálról, hogy „a legelvetemültebb gazemberek szíve mélyén sincsenek ocsmány vágyak” – sőt mi több: egyenesen „gyönyörűségesen szép vágyak vannak”? Egy Hitlerében,…

Már megint! – jajdult fel, majd minden dühét beleadva, teljes erővel belevágott a tükörbe, ami „ezer” darabra törve hullott a földre. Megkönnyebbült… de aztán lepillantott… Most azonban kanyarodjunk el, térjünk rá egy alapgondolatra, amit mottónak is írhattam volna a cím alá: Nem a tükör hibája, ha…

Az újszülött felsír… aztán elvágják a köldökzsinórt. … De mi lesz a másik kettővel? … Hogy milyen másik kettővel? Az érzelmi köldökzsinórról beszélek, helyesebben köldökzsinórokról, hiszen kettő van, még ha egynek tűnik is. Egy oda, egy vissza: egy az anyából a gyermekébe, egy pedig a gyerekből az…

A HITet nem kötöm semmilyen valláshoz, pláne egyházhoz, általánosan és pozitív értelemben használom. Ismerjük a mondást: „Hiszem, ha látom…” De miért kellene látnom ahhoz, hogy higgyem? – kérdezhetünk vissza. Nemcsak azért, mert látásunk (tágabb értelemben tudásunk) véges, szemben hitünkkel, amely…

Döbbenten figyelte, ahogy egyre áttetszőbbé vált az arca. Végül már mintha egy üvegajtón tükröződött volna – miközben mindjobban kivehetővé vált, hogy mintha az arcán túlról nézne vissza önmagára… arra, aki innen figyelte. Zavaros, ugye? Ő is pontosan ezt a szinte őrjítő zavart érezte, miközben…

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a szeretet-emberek. Becsülöm a motivációjukat, de…! „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a piszkos manipulátorok is. Undorodom a motivációjuktól… és nincsen semmi de! És éppen a piszkos manipulátorok miatt van ott a „de” a szeretet-emberek tisztességének…

„És sohasem szabadulhat a bűntudattól, élete végéig mardossa majd a lelkét!” – olvasom most éppen így, amit oly sokféleképpen variálnak kvázi lelki elégtételként… És vágyott büntetésként annak, aki megbántotta őket. Most éppen egy verbális inzultus elkövetőjének bűntudat-bűnhődését reméli-jósolja…

És majd egyszer csak BUMMM! … Befelé vagy kifelé… befelé és kifelé… Minden bizonnyal a befelé robbanás indítja be a kifelé robbanást. A belső robbanás hozza működésbe a kifelé robbantó „szerkezetet”. De mi okozza a belső robbanást… azt a „szerkezetet” mi hozza működésbe? Vagy még inkább: ki?

„Angyaaal? … Na persze, hát mi más! De nézd csak meg alaposabban!” – mondta a férfi indulatosan a fiúnak. … „Na, látod már, hogy ki is rejtőzik a szende angyalarc… angyalálarc mögött? Mert álarc, ha nem vetted volna észre!” – tette hozzá feldúltan. Aztán a szemei elkerekedtek… a fülének se akart…