1., Nem várt viszonzást… a bűneiért.

2., Mindig ő volt a legjobb… igaz, a legrosszabbak között.

3., Mindent egymásnak köszönhettek… az életfogytiglant is.

Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan antropomorf izé… de az agonizálás és a pusztulás, az bizony az, ami: halál. Térjünk vissza az említett antropomorf izére! Láttad már a legyek arcát a légypapíron? Persze, hogyan is láthattad volna! Akkor képzeld el…! El tudod képzelni, hogy mosolyognak?

1., Undorító giccs! – méltatlankodott a kerti törpe.

2., Homlokon csókolta a múzsa… de ő nem érte be ennyivel.

3., Egyetlen koncertjén sem voltak annyian, mint a temetésén.

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. … De miért kéri? Bizalompróba? Mire fel? Miért, nem bízik a bizalmadban? … Hogy ez abszurd? Persze hogy az, mégis előfordul(t).