1., Egy nyelvet értett csak: a pénzét.

2., Mindenkiből pénzt tudott csinálni.

3., A drágább tükör sem mutatta szebbnek.

Az emberek sokkal könnyebben sorolják, hogy miért nem boldogok, hogy mi minden hiányzik a boldogságukhoz. Vajon miért? Szerintem ez is a boldogságképtelen emberek önfelmentő önmanipulációja, így már nem érzik a saját felelősségüket a boldogtalanságukért. Pedig… De nézzünk néhány példát!

Genetikai örökségünk – a transzgenerációs hatásokkal, olykor traumákkal együtt – „ősprogramja” mellett az emlékeinkben egymást átszövő érzelmeinkből állunk és élünk. Minden érzelmi alapú emlékeink alapján történik velünk, helyesebben fogalmazva: mindent érzelmeink által „értelmezve” élünk meg. Érzelmek alatt az érzéseket és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, lelki- és fizikai állapotokat, valamint motivációkat (késztetéseket, vágyakat…) értjük. Ebből kiolvasható: érzelmeinkben ott vannak a gondolataink is, ahogy gondolataink sem választhatók külön az érzelmeinktől.

Olvasom a népszerű szerző idézett bölcsességét: „…még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, »színészi« tehetsége képes összetartani.” Aztán – szintén ő – azonnal megmagyarázza, hogy a „színészet” nem színészet… merthogy éppen arról van szó, hogy a nő önmagát adja, a maga teljes spektrumában: szerető, örömlány, szexológus, pszichológus… szakács és takarítónő… Mindezt azért – ne szépítsük, legalább mi mondjuk ki nyíltan! –, hogy teljesen kiszolgálva vezesse, irányítsa(!) azt a félkegyelmű kényurat – „amúgy” persze „csodálatos férfit” –, aki a férje vagy élettársa. Szóval a nő ilyen csodálatos… aki – tehát – nem színészkedik a fantasztikus színészi tehetségével…

1., Újabban már az írásaiban is dadogott.

2., Egész életében az emlékiratain dolgozott.

3., Jó tollú írónak tartották… és a tolla tényleg jó volt.

Vannak, akik szinte egész életükben menekülnek önmaguk elől. Sokan ebbe a menekülésbe betegszenek bele. Mások pedig abba, hogy úgy érzik, hiába menekülnek, nem szabadulhatnak a vélt önmaguk jelentette lidércnyomástól. Ezeknek az embereknek vajon átok vagy áldás az önismeret? Mert úgy van, ahogy a címben írtam, az önismeret átok vagy áldás.