Önmagadon kívül senkiben sem csalódhatsz. … Hogy miféle hülyeség ez már megint? Hogy éppen most csalódtál a pasidban/csajodban… harminc év után a férjedben/feleségedben… a barátodban… az emberekben… a világban… az igazságban?

„Neeem? – kérdezte a lány csalódottan. – De hát hogyhogy…? Nem értem, tényleg…!” „Sajnálom… nem kertelek: alkalmatlan vagy! Alkalmatlan, biztosan!” „Ho… honnan a pokolból tudod, hogy alkalmatlan vagyok? – méltatlankodott a lány, közben a sírás környékezte. – Nem is tudsz rólam semmit… mégis, mi alapján? Semmi alapján!!! … Nem ismered a mondást: Ne ítélj első látásra!”

1., Egymással csalták önmagukat.

2., A szerelemre nincs Káma-Szútra.

3., A szex tanulható – a szerelem nem.

Automatikusan a címben olvasható kérdéssel reagál az ember, amikor enyhe (vagy kevésbé enyhe) lesajnálással közlik vele, hogy: „Még nem vagy azon a szinten, hogy…” Mindezt észérvek helyett, de annál nagyobb fensőbbségtudattal. Ahogy fanatikus hívőkhöz illik, akik méltóságon alulinak tartják, hogy észérvekkel válaszoljanak a „szentjükre” és tanaira, vagy az éppen őrájuk vonatkozó kritikus észrevételeidre (egyáltalán, ha nem a kötelező elragadtatás[!] hangján szólalsz meg velük kapcsolatban).