Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan kérdések. De már a MESTERt se, aki megszabadult az őt kínzó, elhunytakhoz kötődő önvádjaitól, mert megbeszélte velük.

1., Érthető, hogy az érthetetlen érdekelte.

2., Szívkérdésekhez nincs matematikai apparátus.

3., Tudománytalan kérdésre is lehet tudományos válasz.

Az, ha valakinek nincsenek kérdései, nem azt jelenti, hogy mindent tud, hanem azt, hogy még kérdezni sem tud. Mert ahhoz is buta. Vagy mert ahhoz is gyáva… Vagy mert tartja magát a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” félreértéséhez, hiszen – témánknál maradva – a bölcsesség forrását éppen a feltett kérdések jelentik. Kétségtelen tény, hogy a kommunikációm én vagyok; hogy szavaimból állok én is és a világom is; hogy nemcsak az minősít, amit mondok, hanem az is, ahogyan mondom; hogy a hallgatásom is sokatmondó; hogy a kérdéseim is jellemeznek. Tükrözik spirituális, érzelmi és kognitív intelligenciámat, műveltségemet.

Mottó legyen az, hogy: „Szómágiád épít vagy rombol – legelőször Téged.” De lépjünk tovább, helyesebben vágjunk bele! Tehát: ahány szót ismersz, annyiból áll neked a világ. Ahány szín van a palettádon, annyiból kell megfestened Önmagadat és a világodat.  Ha csak fekete és fehér van a palettádon, akkor szürke leszel Te is és a világod is, hiszen feketéből és fehérből nem lehet okkert vagy kármint keverni. Semmit, csak szürkét!

1.,
– Nincs igazad!
– Nem is kell, nekem elég a hatalmam!

2.,
– Miért akarsz öngyilkos lenni?
– Szeretném jobbá tenni a világot.

„Vigyázni kell a csőcselékkel!” – figyelmeztet az egyik véleményformáló… és félelmet érzek a szavaiban… hogy: „Mi lenne, ha a csőcselék…?!” Megértem, hogy fél… én is láttam és látom az indulatokat… Noha a szavak gyakori brutalitását – szerencsére! – nem mindig követik véres tettek, bizony a történelem… Amire a véleményformáló is hivatkozik, és ami erősíti a félelmét. És ami segített neki megfogalmazni, hogy a polgárság szintje alá nem szabad lemenni!

„Hagyd már ezt az értelmiségi nyavalygást! Te is nagyon jól tudod, hogy a demokráciánál még nem találtak ki jobbat. Szabadon választasz, azt, akit akarsz…” – magyarázta a férfi a nőnek, aki mosolyogva ugyan, de a fejét rázta. „Az, hogy nincs jobb, még nem azt jelenti, hogy jó! Különben pedig nem a forma, hanem a tartalom…! És ne gyere nekem azzal, hogy azt választok, akit akarok…” – felelte a nő, és mondta volna tovább is, ha a férfi nem vágott volna a szavába: „Miért, talán nem azt választasz, akit akarsz?”