„Örülök… persze hogy… illetve nem, mert így végül is…” – zavarodott bele az anyja, amin igazából nem csodálkozott, sőt azon csodálkozott volna, ha nem így reagált volna. Ezért aztán automatikusan válaszolt: „Anyucikám, én viszont örülnék, ha nem kezdenél itt nekem megint… evangelizálni!” „Te pedig…

Vannak arcok, nevek, amelyeket elég csak meglátni, és sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra… meg hányinger… esetleg ökölbe szorított, tehetetlen düh… Vannak arcok, nevek… másoknak – szintén sokaknak – más arcok, nevek… de a hatás ugyanaz. Ki ezek elől menekülne, ki azok elől, mert érzi, hogy…

A NAGY Ő – mindenki őt keresi, aki még nem találta meg. Sokan a korábban megtalálni vélt „NAGY Ő” oldalán keresik az igazi NAGY Őt, vagy azt, akit majd most annak hisznek. Szóval a NAGY Őt keresik, természetesen másvalakiben, egy másik nőben vagy férfiban. Másvalakiben – nem önmagukban. Pedig…

„Váltsd valóra az álmaidat!” – harsog mindenhonnan, mintha minden álmot meg lehetne valósítani. Pedig nem! A Váltsd valóra az álmaidat! harsogók mindjárt álmokat is harsognak hozzá, hogy álmodd ezt, meg álmodd azt! Természetesen a saját – jellemzően profit-vezérelte – álmaik megvalósítása motiválja…

Szakértők állítják, hogy ha sokszor ismételjük magunknak, hogy szépek, okosak vagyunk, akkor tudatalattink előbb-utóbb elhiszi nekünk, és úgy is kezdünk viselkedni (ÉN-Pygmalionhatás), amit – jó esetben – a környezetünk is elfogad. Ők is szebbnek, okosabbnak látnak bennünket. (Ezt még mindig a…

„Miért is ne!” – mondta magának, amikor jelentkezett. Persze hogy más terület, de hatalmas kihívás… őt pedig mindig is vonzották a kihívások. Na és az sem mellékes, hogy globális cég – sőt ahogy vallják és hirdetik magukról: még annál is több! Szóval európai főnököt kerestek. Igaz, hogy még harminc…

Hogy kiismerhetetlen és beláthatatlan labirintus az élet? De biztos, hogy csak egy? Nem lehet, hogy kettő… esetleg három…? Valójában megszámlálhatatlan, mert labirintusok születnek és „halnak meg”, miközben labirintusok labirintusában élünk. Minden labirintus mögött jellemzően ugyanaz áll: a hibás…

„Csalódást okoztál nekem!” – mondják gyakran… és talán meg is vannak sértődve: „Hogy jössz te ahhoz, hogy csalódást okozz nekem?!” Aztán az is lehet, hogy legyintenek, lemondanak rólad, leírnak: „Nulla vagy!” Vagy „csak”, hogy: „Nem is szeretsz!” Persze az is előfordulhat, hogy „csak” a szokásos…