Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már bocsánat! – akár katartikus élményt jelent nekik!

1., Kritikus létére roppant kritikátlan volt.

2., Ő volt az igazi kritikus – kritikákról írt kritikákat.

3., Rosszindulatát építő kritikaként próbálta eladni.

Már a hatalmas ház kapuján behajtva is meglepődött, amikor meglátta a csodálatos koszorút a bejárati ajtón, és azonnal beindult az agya… Most pedig, hogy barátnője kiszaladt a konyhába, és magára maradt a hipermodern nappaliban egy díszes adventi koszorú társaságában, agyának volt ideje visszajátszani a pár évvel ezelőtti emléket. Akkor a barátnője ment őhozzá, és egyszerűen nem is értette, amikor az adventi koszorúját látva megszólalt: „Na, most komolyan… mennyi ideje is várjátok… hányszor kell még hiába… hogy rájöjjetek, önbecsapás az egész!” Ő pedig valóban nem értette… meg is mondta neki, hogy sérti… meg azt is, hogy ez nem úgy működik… 

„Egyszerűen imádom a szexet… nekem az az oxigén…” – szokta mondani Dóri barátnőm. … „Ez van, tagadjam le, vagy fojtsam el? Még ha képes is lennék rá… na, nehogy mááár! … Különben meg tehetek én róla, hogy mindegyik alfahímről kiderül, hogy ezért vagy azért nem okés? … Aztán kell egy új… kell, és kész!” Hát most megkapta… „Hetedik mennyország!”

1., Igazat hazudott, mert félt a lebukástól.

2., Olyannak akarta hazudni magát, mint a többiek.

3., Hazudnia kellett, hogy kiderülhessen az igazság.

„Neked van valakid… ne is tagadd!” – támadt az asszony a férjére azonnal, ahogy az belépett az ajtón. „Szervusz, drágám!” – köszönt neki a férfi, és meg akarta csókolni, de a felesége dühtől szikrázó szemei megbénították. „Te megőrültél?” – kérdezte döbbenten az asszony. Aztán újult erővel folytatta: „Mégis mit képzelsz? … »Szervusz, drágám!« ... Ó, majd mindjárt a karjaidba omlok! … Jössz a mit tudom én kidtől… azt hiszed, megengedem, hogy megcsókolj?!”