És akkor végre meglátta az örvénylő ragyogást, amely mint egy végtelenbe vesző fényalagút, mutatta az utat. De nemcsak mutatta, hanem be is szippantotta őt. Közben meg úgy érezte, hogy az a távoli vakító fény belőle árad, mert sikerült felszabadítania magában… Látta, ahogy sugárzik-árad belőle a…

Az ember azt hinné, hogy tisztul(t) a kép, hogy sikerül(t) áttörni magunkat évszázadok, évezredek sötétségén, mint egy vastagon kormos üvegen… Aztán olvasom, hogy igazán sötét korban élünk… és hogy ennek az az igazi oka – mármint a cikk szerzője szerint –, hogy „az ember teljesen öntudatlanná vált”.…

Mint a por a nyitott ablakon keresztül, észrevétlenül szállnak be szavak a lelkünkbe… És formálnak vagy deformálnak, építenek vagy rombolnak, fényt hoznak vagy sötétséget, szellemi és lelki értelemben is. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztaság vakító fénye ragyogja be szellemük/lelkük…

Még a „pszeudospiritizmus” sem az én műfajom… ahogy az önbecsapás sem. Ezért aztán nem társalgok halottakkal, a szellemükkel sem… még volt hozzátartozóim szellemeivel sem… még magamban sem. Szerencsére nincs is rá szükségem, mert nem kísértenek. Sem ők, sem a velük kapcsolatos önvádak… lezáratlan…

„Vigyázni kell a csőcselékkel!” – figyelmeztet az egyik véleményformáló… és félelmet érzek a szavaiban… hogy: „Mi lenne, ha a csőcselék…?!” Megértem, hogy fél… én is láttam és látom az indulatokat… Noha a szavak gyakori brutalitását – szerencsére! – nem mindig követik véres tettek, bizony a…

Komolyan el kellene hinni, amit (önkiválasztott!) „szeretet”-próféták hirdetnek a maguk emelte erkölcsi, szellemi, spirituális stb. piedesztálról, hogy „a legelvetemültebb gazemberek szíve mélyén sincsenek ocsmány vágyak” – sőt mi több: egyenesen „gyönyörűségesen szép vágyak vannak”? Egy Hitlerében,…

Döbbenten figyelte, ahogy egyre áttetszőbbé vált az arca. Végül már mintha egy üvegajtón tükröződött volna – miközben mindjobban kivehetővé vált, hogy mintha az arcán túlról nézne vissza önmagára… arra, aki innen figyelte. Zavaros, ugye? Ő is pontosan ezt a szinte őrjítő zavart érezte, miközben…

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a szeretet-emberek. Becsülöm a motivációjukat, de…! „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondják a piszkos manipulátorok is. Undorodom a motivációjuktól… és nincsen semmi de! És éppen a piszkos manipulátorok miatt van ott a „de” a szeretet-emberek tisztességének…

A sötétvörös hajzuhatag keretezte leonardói szépségű leányarcon – melyben gyönyörködve elmerült – megjelent a szörnyű blaszfémia első árnya. Egy aprócska gúny a szája szegletében… és megvetés is… Mindez villámként csapott a szívébe. Hát még, ami utána következett! A lány alabástrom színű homlokán –…

Szentimentális vacak, ócska primitív szemét… – és még sorolhatnám a megbélyegző minősítéseket, amelyek nemcsak műveknek, produkcióknak, előadóknak szólnak, hanem azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak is üzennek, akiknek tetszik a szentimentális vacak, ócska primitív szemét… Sőt – már…