1., Egy nyelvet értett csak: a pénzét. 2., Mindenkiből pénzt tudott csinálni. 3., A drágább tükör sem mutatta szebbnek.

1., Semmije nem volt, csak irigyei. 2., Nem stílusa nem volt, hanem pénze. 3., Majdnem olyan csinos volt, mint a hozománya.

1., Lelki szegénységét a milliárdjai sem ellensúlyozták, sőt... 2., Minél gazdagabb lett, annál inkább a pénz rabszolgájává vált. 3., Mióta vagyonos ember lett, azt hiszi, egyre több jár neki ingyen.

1., Csak a lelki szegénység megbocsáthatatlan. 2., Filléres göncei ellenére ő volt a legelegánsabb. 3., A bankszámlájánál is üresebbnek érezte magát.

„Értelmiségiek árulása” – ezt akartam címnek azután, hogy az „Értelmiség árulása” nem tetszett. De aztán az „Értelmiségiek árulása” sem tetszett igazán – persze az árulásuk sem(!), de most a címre gondolok. Közben beugrott, hogy „A tudás árulása” – mert pont az nem védte meg őket, az értelmiség…

„Váltsd valóra az álmaidat!” – harsog mindenhonnan, mintha minden álmot meg lehetne valósítani. Pedig nem! A Váltsd valóra az álmaidat! harsogók mindjárt álmokat is harsognak hozzá, hogy álmodd ezt, meg álmodd azt! Természetesen a saját – jellemzően profit-vezérelte – álmaik megvalósítása motiválja…

A gyengének azt mondja: Te vagy az igazán erős! A csúnyának, hogy: Különleges szépség vagy! A butának, hogy: Te vagy a legmagasabb szintű tudás birtokosa! A szegénynek, hogy: Tiéd a valódi gazdagság! A lustának, hogy: Majd az elméd erejével…! Mindenkinek azt, amit hallani akar! Ugye nem kérdés, hogy…

Van-e nagyobb ellentmondás, mint a XXI. században totemoszlop körül táncolni? Nem, nem azoknak a törzseknek a tagjaira gondolok, akik napjainkban is az „őskorban” élnek, hanem az eddigi legmagasabb technikai civilizáció bálványfaragóira és -imádóira. Igen: bálványfaragóira! Merthogy bálványok pedig…

1., A becsületet pénzre lehet váltani… fordítva nem megy. 2., Nem mindenkit aljasít le a pénz… vannak, akik anélkül is azok. 3., Mindenkiből pénzt tudott csinálni… igaz, volt, akiből csak aprót.