Ki nevet rád erről képről? (Persze hogy nem név szerint kérdem!) Egy kedves, csinos nő, nem? Természetesen nem mindenkinek az… akadhat olyan is, aki számára ellenszenves, mert emlékezteti valakire, aki… Lehet, hogy csak a tudattalanját, mert ő egyébként nagyon nem akar rá emlékezni! Vagyis érzelmi…

Milyen sokan vannak, akik a legképtelenebb álmokkal kínlódnak, viaskodnak kitartóan a „Ne add fel az álmaidat!” jegyében, ahelyett, hogy felébrednének(!) – és belenéznének a tükörbe. Az önismeret tükrébe, hogy megismerjék magukat, és hogy igazi önmagukká alakíthassák magukat.

Talán furcsállod a címet, és azt kérded, hogy milyen értelemben. A válasz az, hogy mindenfajta értelemben! De kezdjük az elején, helyesebben folytassuk ott, ahol egy korábbi anyagban (Képes vagy a BOLDOGSÁGra!) abbahagytuk! Már foglalkoztunk azzal, hogy egyesek milyen könnyen sorolják…

„Nehogy már ennyivel megússza az a mocsok!” – horkant föl, és mérgesen a szemétbe hajította az interneten rendelt vudubabát. Aztán maga látott hozzá, hogy elkészítse – belevarrva valamennyi, ellene elkövetett bűnét annak a ribancnak. Igazából már a varrás közbeni indulatainak végezniük kellett volna…

Az emberek sokkal könnyebben sorolják, hogy miért nem boldogok, hogy mi minden hiányzik a boldogságukhoz. Vajon miért? Szerintem ez is a boldogságképtelen emberek önfelmentő önmanipulációja, így már nem érzik a saját felelősségüket a boldogtalanságukért. Pedig… De nézzünk néhány példát!

Genetikai örökségünk – a transzgenerációs hatásokkal, olykor traumákkal együtt – „ősprogramja” mellett az emlékeinkben egymást átszövő érzelmeinkből állunk és élünk. Minden érzelmi alapú emlékeink alapján történik velünk, helyesebben fogalmazva: mindent érzelmeink által „értelmezve” élünk meg.…

Vannak, akik szinte egész életükben menekülnek önmaguk elől. Sokan ebbe a menekülésbe betegszenek bele. Mások pedig abba, hogy úgy érzik, hiába menekülnek, nem szabadulhatnak a vélt önmaguk jelentette lidércnyomástól. Ezeknek az embereknek vajon átok vagy áldás az önismeret? Mert úgy van, ahogy a…

„Halva született szavak!” – jutott eszébe a számítógép-monitort nézve. A sírás kerülgette… miközben az örömért írt, az írás eksztázisáért. Ami megint elmaradt… ahogy egy ideje mind gyakrabban. Helyette keserűség, üresség… kiégettség. Nézte a halott szavakat, amelyek négy, az egész képernyőt betöltő…