Mottó legyen az, hogy: „Szómágiád épít vagy rombol – legelőször Téged.” De lépjünk tovább, helyesebben vágjunk bele! Tehát: ahány szót ismersz, annyiból áll neked a világ. Ahány szín van a palettádon, annyiból kell megfestened Önmagadat és a világodat. Ha csak fekete és fehér van a palettádon,…
A tükör „bosszúja”
Már megint! – jajdult fel, majd minden dühét beleadva, teljes erővel belevágott a tükörbe, ami „ezer” darabra törve hullott a földre. Megkönnyebbült… de aztán lepillantott… Most azonban kanyarodjunk el, térjünk rá egy alapgondolatra, amit mottónak is írhattam volna a cím alá: Nem a tükör hibája, ha…
Lombroso a szupermarketben
Tehát Lombroso a szupermarketben… ráadásul mindjárt kettő is! Persze hogy idézőjellel… mert csak a szellemét idézte a két asszony… hetven és a pénztár felé araszolva. Úgy csöppentem „tudományos” eszmecseréjükbe, hogy mögéjük kerültem a sorban. Pár mondat után jelent meg Lombroso szelleme… akkor…
A pokol angyala
A sötétvörös hajzuhatag keretezte leonardói szépségű leányarcon – melyben gyönyörködve elmerült – megjelent a szörnyű blaszfémia első árnya. Egy aprócska gúny a szája szegletében… és megvetés is… Mindez villámként csapott a szívébe. Hát még, ami utána következett! A lány alabástrom színű homlokán –…
A király meztelen!
A király meztelen! – olvasták nekik is a mesében, ők pedig jót nevettek… a kicsit nagyobbak, érettebbek elgondolkodtak és ezért el is szomorodtak. Persze a király miatt is, mert nemcsak nevetséges, hanem szomorú is, hogy valaki olyan ostoba… Meg talán azok miatt is, akik gyávák voltak kimondani,…
Légypapír
Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…
Kompakt – A pénz nem boldogít(?)
„Megáll az idő…”
„Megáll az idő…” – kezdte el sercegni bennem egy „gramofon” a régi-régi slágert, amikor egy Facebook-bejegyzés kommentjéhez fűzött megjegyzésemre érkezett választ olvastam. „Megáll az idő…” – hallottam közben ismét… aztán megint, újra és újra. Elakadt a tű a „régi korongon”… „megállt az idő”, hogy…
Szeretet az, amit annak érzek
„Szeretet az, amit annak érzek” – mondta az asszony a férjének. „Így van, szeretet az, amit annak érzek – válaszolta a férfi –, és szeretetnek érzem, amit adok neked.” „Én meg azt érzem, hogy ez nem szeretet – vágott vissza a felesége –, mert nem az, amit én szeretetnek érzek.”