Tisztesség, becsület, szeretet… Vannak, akik csak legyintenek: „»Nagy« szavak… üres szavak!” … Tényleg üresek? … Nem tagadhatjuk, sokszor valóban üresen konganak. Tényleg nagyok? Igen, mármint eredetileg… és sokszor éppen a hiányérzet adja a legyintők válaszának keserűséggel elegy gúnyos felhangját.…

Van gyereked? Mit tanítottál neki? Azt, hogy fogadja el az idegen bácsitól az édességet… hiszen azért kínálja, mert jó ember és szereti őt? Meg azt, hogy menjen csak el nyugodtan az idegen bácsival, ha hívja, hiszen szeretetből teszi?

Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.   

Ki nem állhatom a „mindig nekem van igazam” embereket – akik akkor is magukat tartják a megfellebbezhetetlen igazság egyedüli tudóinak és képviselőinek, akikhez feltétlenül igazodni/alkalmazkodni kell, ha a feketére fehéret mondanak, és akkor is, ha „megvilágosodnak” (vagy csupán ‒ például ‒ anyagi…

Üzlet az egész világ – benne az ember is –, minimum barterben. Eladók és vevők vagyunk egy személyben és egyszerre. Sőt árucikkek is egyben – na jó, nem kell megsértődni, „csak” marketing szempontból! Persze nincs más szempont, ha üzlet az egész világ – minimum barterben, de ezt most hagyjuk! A…

Teljesen egyértelmű, hogy ezt a vírust rászabadították az emberiségre. Ez nem konteó, te is láthatod a saját szemeddel, hallhatod a saját füleddel. Jól sejted, nem a korona-vírusról (Covid-19) és hasonlókról beszélek, amiknek reményeink szerint lesz ellenszerük, amik ellen lesz megelőző védőoltás. A…

Hamisítás. Mi jut eszedbe róla? Hamis tíz- és/vagy húszezresek? Hamis Nike és/vagy Adidas? Érdekes! Hogy a pénz- meg a márkahamisítás a leggyakoribb? Tényleg? Hát a szavak? Hát nem a szavakat hamisítják leggyakrabban? Talán csak azért nem ugrott be, mert már észre sem veszed… Nem? Hogy na, persze?!…

„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…

Ne legyen bűntudatod vagy kisebbrendűségi érzésed azért, mert magukat valamiféle „felsőbb erkölcsiségű” lényeknek hazudók azt sulykolják, hogy minden bűn megbocsátandó, miközben te képtelen vagy rá! Nyugodtan mondhatod, hogy ebben is hazudnak… vagy hogy micsoda amorális-immorális banda! És az is…

„Örülök… persze hogy… illetve nem, mert így végül is…” – zavarodott bele az anyja, amin igazából nem csodálkozott, sőt azon csodálkozott volna, ha nem így reagált volna. Ezért aztán automatikusan válaszolt: „Anyucikám, én viszont örülnék, ha nem kezdenél itt nekem megint… evangelizálni!” „Te pedig…