Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy azért fizetjük a legmagasabb árat, amit „ingyen” adnak nekünk. Sokan mégsem tanultak/tanulnak belőle… még a saját kárukon sem… újra és újra megfizetik az „ingyen” árát!

Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…

„Nem bízol bennem?” – kérdezte… olyan „Hát nem szégyelled magad?!” hangsúllyal. Persze hogy tipikus érzelmi zsarolás, mi más lenne. Gondolj csak bele: valaki elkéri a bankkártyádat… aztán a PIN-kódodat. „Ugyan már, nem azért, hogy… Mire gondolsz?!” – tiltakozik… olyan „Hát nem szégyelled magad?!”…

Történelmi példák – a népirtásokat is beleértve! – és napi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy azok, akik nem tudnak önmagukon uralkodni, másokon akarnak. Vannak közöttük olyanok is, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy „szolgálat”-nak hazudják uralkodásukat, hatalmaskodásukat.

Téged megerőszakoltak már? Nem? Meg se próbálták? Nem? Biztos? Akkor nagyon szerencsés vagy! Mondhatni: kivételesen szerencsés! … De nem lehet, hogy csak a fizikai erőszakra szűkítetted le a kérdést? … Hogy miért nem úgy kérdeztem…? Nem véletlenül… pont azért, mert általában a fizikai erőszakra…

„Most akkor mi van? … Akkor most mégsem lehet barátság férfi és nő között?” – kérdezte kolléganőjét a férfi ebéd közben. Igazából nem is kérdés volt – és ezt nagyon is érezte a nő –, hanem érzelmi zsarolás. Szánalmas és visszatetsző próbálkozás, hogy hátha meggondolja magát, visszakozik,…

Furcsállod a címet? És ha megfordítom, hogy a józanság eksztázisa? Akkor is? De miért a végén kezdem, amikor azzal kezdődött, hogy megint beleakadtam egy lelkendezésbe, hogy a rendezősztár milyen fantasztikusan kihozta filmje főszereplőjéből az „állatot”… hogy az megmutassa az emberben rejtőzködő…

„A szeretet mindent legyőz!” – írja az egyik véleményvezér. Be kell vallanom: én ezt bizony sosem hittem el. Mert ugyebár a történelem, a jelen valóság… és például azért sem, ami pár mondattal később követi az idézett „biztatást”.

Minden rosszban van valami jó – vagy ha mégsem, akkor vannak, akik igyekeznek belemagyarázni. „Minden rosszban van valami jó” – ebben a mondásban például az, hogy biztatást jelent a rossz túlélésére. És ez jó!

Tisztesség, becsület, szeretet… Vannak, akik csak legyintenek: „»Nagy« szavak… üres szavak!” … Tényleg üresek? … Nem tagadhatjuk, sokszor valóban üresen konganak. Tényleg nagyok? Igen, mármint eredetileg… és sokszor éppen a hiányérzet adja a legyintők válaszának keserűséggel elegy gúnyos felhangját.…