Teste-lelke lassan lecsillapodott, az arca is kisimult, az elmúlt percek érzelemviharainak immár nyoma sincs. Boldogság csillog a szemében, ahogy kinyitja, sugárzik belőle az eddig talán sosem tapasztalt eksztázis. Hálás tekintettel fordul a férfi felé, akinek az iménti hihetetlen orgazmust…

Ismerjük a viccet, amelyikben a ló nem vak, hanem „bátor”, azért megy mindig a falnak. Ilyen „bátor” ló persze nincs, ember viszont annál inkább! Ráadásul magát deklaráltan GONDOLKODÓnak tartó ember. És mindjárt terjeszti is a „bátorságot”… másokét… nyilván szerénységből!

Cenzúra! … Ugye, már a szó láttán is kirázott a hideg?! … Cenzor! … Milyen kép jelent meg előtted? Nyilván valamilyen merev, szigorú arc… vagy talán egy „kedvesen mosolygós”… netán egy átlátszóan nyájas…? Melyik a visszataszítóbb? Lehet, hogy egy másik… mondjuk az, amelyik benned él?

Nemrég olvastam, hogy Finnországban politikai és egyéb nagyokosokban felmerült a gondolat, hogy ma már teljesen felesleges a kisiskolásokat kézírásra (betűvetésre) tanítással fárasztani. Az ő dolguk. Bennem viszont – nyilván mint őskövületben, aki inkompatibilis az ilyen „haladással”– előjöttek a…

Azt hiszem, mindenki szeretné tudni, hogy hol lakik a boldogság. Nos, van, aki házszámra pontosan megmondja – csupán hinned kell benne, meg a „tudományában”! Illetve abban, amit ő, a hozzá hasonló „tudósok” és hívőik tudománynak tartanak. Az említett „tudós” „egzakt algoritmussal” dolgozik,…

Mindig lesznek olyanok, akik csalódva a megfoghatóban és a felfoghatóban, a megfoghatatlanba és a felfoghatatlanba menekülnek. Minél hihetetlenebb, annál könnyebben hisznek benne, minél érthetetlenebb, annál jobban „értik”. Felfedezik „különleges képességeiket”, „küldetésüket”… rádöbbennek, hogy…

Elismeréssel csettintettem a női testépítők versenyéről tudósító cikk fotóit nézve. Igen, mert bár sosem voltam bodybuilder, ismerem a konditermek világát; tudom, hogy mennyi munka, áldozat… kellett a képeken látható eredményhez. És kínszenvedés(!)… hogy csak a verseny előtti napo(ka)t említsem: a…

Közhely, hogy szeretni jó, szeretve lenni szintén. Üzleti szempontból – gondolom, ezt mondanom se kell – az utóbbin van a hangsúly. A marketing is szeretetpárti: szerethető márkáról beszél, szerethető márkát akar teremteni. Ennek jegyében szeretetet hirdet. Azt, hogy az adott termék/márka szeret…

Aki festett már olajfestékkel, tudja, hogy mit jelent összepiszkítani egy képet… túlfesteni, hogy koszfoltokká váljanak a korábban mégoly ragyogó színek is. Ugyanígy van a gondolkodással is… a túlgondolkodással, amikor már nem tisztul, hanem koszolódik a „kép”.

Olyan könnyű azt mondani, hogy szeresd – vagy legalább fogadd el – önmagad, hogy harmóniában tudj élni önmagaddal… is… meg a világgal is. Merthogy az előbbi nélkül az utóbbi se sikerülhet.