Hogy mi az az „anti…”? Lehet talentum, azaz antitalentum. És lehet például sztár is, azaz antisztár. Aki az antiságával… merthogy elege van a csináltságból, a mesterkéltségből… Kinek nincs? Nézem az egyik antisztár interjújához mellékelt fotókat: vélhetően egy stúdióban beszélgetett az…

Komolyan el kellene hinni, amit (önkiválasztott!) „szeretet”-próféták hirdetnek a maguk emelte erkölcsi, szellemi, spirituális stb. piedesztálról, hogy „a legelvetemültebb gazemberek szíve mélyén sincsenek ocsmány vágyak” – sőt mi több: egyenesen „gyönyörűségesen szép vágyak vannak”? Egy Hitlerében,…

Két tiritarkába öltözött férfimodellt láttam a fotón – a stílusguru viszont „két személyiséget”. Egy beágyazott fotó a Facebook-posztban, semmi többet nem tudni a két modellről, csak hogy tiritarkába öltöztették őket… Na jó, annyit azért tudhatunk a személyiségükről, hogy jó pénzért hajlandók…

Azért még ma is találkozni vele, noha jóval ritkábban, mint régen. A fiatalabbak között bizonyára vannak, akik nem is tudják, mit takar a szó: légypapír. Mit is? Természetesen a halált, a legyek halálát… Halálcsapda… rárepülnek… és az ígért mennyország helyett a pokol! Ez persze most olyan…

Automatikusan a címben olvasható kérdéssel reagál az ember, amikor enyhe (vagy kevésbé enyhe) lesajnálással közlik vele, hogy: „Még nem vagy azon a szinten, hogy…” Mindezt észérvek helyett, de annál nagyobb fensőbbségtudattal. Ahogy fanatikus hívőkhöz illik, akik méltóságon alulinak tartják, hogy…

Olvasom a népszerű szerző idézett bölcsességét: „…még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, »színészi« tehetsége képes összetartani.” Aztán – szintén ő – azonnal megmagyarázza, hogy a „színészet” nem színészet… merthogy éppen arról van szó, hogy a nő önmagát…

Tisztesség, becsület, szeretet… Vannak, akik csak legyintenek: „»Nagy« szavak… üres szavak!” … Tényleg üresek? … Nem tagadhatjuk, sokszor valóban üresen konganak. Tényleg nagyok? Igen, mármint eredetileg… és sokszor éppen a hiányérzet adja a legyintők válaszának keserűséggel elegy gúnyos felhangját.…

Van gyereked? Mit tanítottál neki? Azt, hogy fogadja el az idegen bácsitól az édességet… hiszen azért kínálja, mert jó ember és szereti őt? Meg azt, hogy menjen csak el nyugodtan az idegen bácsival, ha hívja, hiszen szeretetből teszi?

Én nem tudok – szerintem egyébként nem is lehet – parancsszóra szeretni. Semmit és senkit. Márpedig egyre gyakrabban harsan ez a parancsszó… persze nem nyíltan parancsolva, hanem szeretethazugságba csomagolva. Az emberekben lévő szeretetéhségre – hogy szeressék őket és szerethessenek – alapozva.   

Ki nem állhatom a „mindig nekem van igazam” embereket – akik akkor is magukat tartják a megfellebbezhetetlen igazság egyedüli tudóinak és képviselőinek, akikhez feltétlenül igazodni/alkalmazkodni kell, ha a feketére fehéret mondanak, és akkor is, ha „megvilágosodnak” (vagy csupán ‒ például ‒ anyagi…