„Rendben van, megértettem, vége… – mondta, és sértődöttség érződött ki a hangjából. – Ha neked csak ennyit ért a barátságunk!” Barátnője egy csöppet sem lepődött meg, erre számított… biztosra vette, hogy lesz némi érzelmi zsarolás. „Kati, hagyd ezt, légy szíves! Nagyon is jól tudod, hogy mennyit ért…

„Jézust ma is… minden nap keresztre feszítik. Mielőtt vitatkoznál ezzel, tedd le a kalapácsot és a szögeket!” – szúrtam be egyszer egy Facebook-oldalra. És komolyan is gondoltam… mint ahogy azt is, hogy talán pont azok nem veszik észre a köztü(n)k járó Jézust, akik legjobban várnak rá, leginkább…

Ugye ismerős a szállóigévé lett mondat: „Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” Magyarra fordítva: Szolgálj! Ne ellenkezz, ne lázadj, szolgálj! „Add meg a császárnak, ami a császáré!” Mindig az éppen regnáló „császár”-nak… Ha népirtó tömeggyilkos, akkor is? És mi és mitől a…

Teste-lelke lassan lecsillapodott, az arca is kisimult, az elmúlt percek érzelemviharainak immár nyoma sincs. Boldogság csillog a szemében, ahogy kinyitja, sugárzik belőle az eddig talán sosem tapasztalt eksztázis. Hálás tekintettel fordul a férfi felé, akinek az iménti hihetetlen orgazmust…

„Az embernek embertől kell félnie” – mondja Jodie Foster Erica Bainként A másik én című filmben. Régi, de ma is aktuális, vagy egyre aktuálisabb moziemlék. (Eredeti cím: The Brave One). Embernek embertől kell félnie – beleborzongtam, holott sajnos semmi, de semmi meglepő nincs ebben a mondatban,…

Ismerjük a viccet, amelyikben a ló nem vak, hanem „bátor”, azért megy mindig a falnak. Ilyen „bátor” ló persze nincs, ember viszont annál inkább! Ráadásul magát deklaráltan GONDOLKODÓnak tartó ember. És mindjárt terjeszti is a „bátorságot”… másokét… nyilván szerénységből!

Egyszerre látta kívülről és élte meg belülről a történteket. Látta magát fogolyként – a többiek között –, és érezte a fájdalmat, amit a húsába vágó kötél okozott, miközben testét-lelkét halálos félelem járta át. Látta fogva tartói arcán a hittébolyt és a belőle fakadó kéjt… meg az örömöt, amit az…

„Rágd meg jól!” – hallottam jó párszor kiskoromban, amikor valamit csak úgy „nyeltem, mint kacsa a nokedlit”. Aztán olyan rágós lettem… átvitt értelemben is, de ez most mellékes. Szóval jól megrágom… szeretek rágni… így olyan ízeket is élvezhetek, amilyeneket nem is éreznék, ha csak úgy nyelném,…

Gyilkosságok, öngyilkosságok – itt, Magyarországon is. Valami nincs rendben, nagyon nincs rendben! Mi az, ami előhívja… mi biztosítja ki a lélek gyilkos fegyverét… és mi húzza meg a ravaszt? Mi az, ami azt üzeni, hogy: Nincs más megoldás!

Ismerjük a történetet a tücsökről és a hangyáról, amelyet okulásunkra meséltek gyermekkorunkban. Természetesen a tücsökből nem lesz hangya, vagyis a tücsökgyereknek hiába is mesélik, hogy ne hegedüljön, mert akkor bizony szomorú sors vár rá. Kérdés persze, hogy a tücsökmama vagy -papa mit mesél a…